Előzmények

Minden gyerek szuper sportkocsikról álmodozik, biztos én is elképzeltem magam néhányszor egy kabrióban valami tengerparton, de amióta kenyérkereső ember lettem,

engem csak a furgonok érdekeltek.


Mivel reklámgrafikusként idestova több mint két évtizede foglalkozom járműdekorációk tervezésével és kivitelezésével, és munkám során magam is kishaszongépjárművel (népnyelven "dobozos"-sal) közlekedem, adódott az ötlet, hogy ezt egy régi, veterán korú, de a mindennapi használatra alkalmas kocsival tegyem,

természetesen stílusosan dekorálva.


Szeretem a praktikus dolgokat. A kocsikkal is így vagyok. A régi tárgyakhoz mindig vonzódtam, de sosem voltam oldtimer-őrült, a kultautónak számító Jaguar E-type például teljesen hidegen hagy. Na de egy kombi, vagy netán egy furgon, az igen! Szóval amibe úgy mindent bele lehet pakolni, és miközben bedobjuk a festékesvödröt vagy a krumplis zsákot, nincs lelkiismeretfurdalásunk, hogy jaj mi lesz a kárpitokkat. Nem beszélve arról, hogy a kisáruszállítók nemcsak hasznos munkatársak, hanem

reklámhordozók is egyben.
 

Nem véletlenül használják a járműgyártás történetének kezdete óta a világon mindenütt...

A 2000-es évek elején került a kezembe teljesen véletlenül egy kép, amin egy olyan régi postás furgont pillantottam meg, amilyet gyerekkoromban láttam utoljára. Olyan érzésem támadt, mint amikor valami régi ízre bukkan az ember, a nagymama buktájára, amire már nem emlékszünk, de mégsem tudjuk elfelejteni.

A típusát persze nem tudtam, de kiderítettem, hogy ez volt az IFA Framo. Szóval amivel a postás bácsi hozta a csomagot, még a hangjára is emlékszem... Magyarországról teljesen eltűnt, Németországban biztosan lehetett volna találni használható darabot, de a dolog akkor valahogy

teljesen elérhetetlennek tűnt.


Hosszú évekig temettem magamban a vágyat, ami persze miként a búvópatak föl-fölbukkant néha bennem. Az egyik ilyen alkalommal Bence fiam közremű-ködésével ráakadtunk a neten egy Peugeot 203 Fourgonnette-re. Ezt a típust eddig nem ismertem. Mit mondjak, ez volt a

meglátni és megszeretni...

 

Széles első sárvédők, előre nyíló ajtók, karos irányjelző, és azok a klasszikus gömbölyű formák.... Igen, mintegy esszenciája az ötvenes évek járműgyártási stílusjegyeinek. Most már tudtam, hogy mit keresek! Közismert, a haszongépjárművek a fokozott igénybevétel miatt nagyon ritka esetben érik meg a veterán kort, így aztán hosszas keresgetés következett, melynek során kiderült, hogy Magyarországon egyáltalán nincs ilyen típus (a hidegháborús időkben nagyon kevés francia kocsi jutott el Kelet-Közép-Európába), de az interneten elérhető különböző veterán klubok nyilvántartásai szerint a környező országokban sincs. Mivel egyre ritkábban hallani "pajtában rejtőzködő" régi autók felfedezéséről, ezért nem kis szenzációnak számított, mikor Németország déli részén rátaláltunk egy, nem működőképes de a korához képest jó állapotban levő eladó példányra, melyet 1956-ban gyártottak, s francia tulajdonosától kalandos körülmények között 1986-ban került Németországba, de ott már nem helyezték forgalomba. Tulajdonképpen - az állapota szempontjából - ez volt a szerencse, hiszen azóta egy gondosan zárt garázsban

"csipkerózsika-álmát" aludta.


Akkor még nem tudtuk, hogy miközben a 203-as személyautó változatából jópár fut még Európában, a furgon igazi kuriózumnak számít, de amikor járműrestaurátor ismerősömmel kiutaztunk alaposabban szemügyre venni, már éreztük, hogy ennek láttán nem csak a márka rajongói és a veterános megszállottak fogják felkapni a fejüket...



Elérhetőségek

OLDTIMER PROJEKT

9400 Sopron,
Zsilip u. 13.
Telefon: +36-99/331-903
E-mail küldése
OLDTIMER PROJEKT - Magyar